Röviden összefoglalva a kérdés az volt, hogy alkotmányellenes-e a Ptké. azon rendelkezése, hogy az új Ptk. I. és II. könyve 2010. május 1. napján lép hatályba, míg a többi könyv csak 2011. január 1. napján. Az alkotmányellenességet az előterjesztők két okból látták megállapíthatónak. Egyrészt azért, mert a Ptké. 2010. március 2. napi megjelenése után csupán 60 nap állt volna rendelkezésre az új szabályok hozta változásokra való felkészüléshez, másrészt, hogy a két szakaszban történő hatálybaléptetés jogalkalmazási problémákat vethet majd fel. Az alkotmánybírók többsége mindkét érvet helyénvalónak találta, és 4 nappal az új kódex első két könyvének hatálybalépése előtt úgy döntött, hogy a jogbiztonságot óvva a hatálybalépést megakadályozza. (A teljesség kedvéért álljon itt az a tény is, hogy a 11 tagú alkotmánybíróságból dr. Bragyova András alkotmánybíró a többségi határozat ellen szavazott, és különvéleményében döntését indokolta is.)

Az alkotmánybíróság véleménye szerint a jogkereső közönség és a jogász szakma számára a felkészülésre a Ptké. kihirdetésétől volt lehetőség. Az innen rendelkezésre álló 60 napos időtartam „olyan kirívóan rövid, hogy az a jogbiztonságot súlyosan veszélyezteti”.

A jogkereső közönség felkészülése tekintetében én a különvéleménnyel értek egyet. Magam is úgy látom, hogy lehet akár 10 éves felkészülési idő is, az átlag magyar polgár akkor sem fogja a Ptk. új szabályait olvasgatni a bulvárlapok helyett. Be kell ismernünk, hogy nem annyira olvasmányos az új kódex, és nem sok a jó fénykép sem benne. Tehát, ebben a körben nem látok különbséget 60 nap, 6 hónap, vagy 6 év felkészülési idő között.

Más kérdés a jogászi szakma felkészülése. Nem értek egyet azzal, hogy az új kódex alkalmazására a Ptké. megjelenésétől volt csupán lehetőségünk. Saját tapasztalataim szerint a kodifikációs munka mindvégig (1998. évi kezdetétől fogva) nyilvános, és a jogász szakma számára követhetően zajlott. Én több konferencián, előadáson, ismertetésen vettem részt a bizottságok felállításától fogva. A Ptk. koncepcióját tartalmazó szöveg a Magyar Közlöny különszámaként 2003-ban megjelent, annak tartalmát a jogászi szakma nagy része megismerte. Ezek után az új Ptk. szövegtervezetei is sorra nyilvánosságra kerültek, és 2010. tavaszán a már elfogadott törvényről több konferenciát, ismertetőt rendeztek az egyetemek jogi karai, a jogi továbbképző intézetek, gazdasági társaságok, valamint az IRM is. Nem gondolom, hogy az új szabályozás mélységeit is elsajátítottuk, de erre csak a napi munka, a folyamatosan előálló értelmezési kérdések megoldása során van mód. A Ptk. első két könyve hatálybalépésének elhalasztása nem segíti, hanem késlelteti a változó szabályok valódi megismerését. Az alkotmánybíróság határozata így épp a szándékolt hatással ellentétes eredményre vezet, nem hozzájárul, hanem akadályozza a szabályok mielőbbi meghonosodását, vagy az esetleges hibák felszínre kerülését.

Én készültem a 2010. május 1. napján hatályba lépő új rendelkezésekre. Az új Ptké. szerint a megváltozó alapítványi szabályokat a Ptk. hatálybalépése után bejegyzett alapítványok esetében kellett volna alkalmazni. A megyei bíróság a bejegyzéseket 30 napos ügyintézési határidőn belül teljesíti. Erre tekintettel április közepén már az új Ptk. szabályai szerint, az új jogszabályra történő hivatkozásokkal szerkesztettem egy alapítvány alapító okiratát. Az alapítók az okiratot aláírták, az induló vagyont az alapítvány rendelkezésre bocsátották. A bejegyzési kérelmet épp a mai napon akartam benyújtani a bírósághoz.  Az alkotmánybíróság fenti határozata azonban az alapító okirat alapját képező jogszabály hatálybalépését elhalasztotta, tehát az okirat nem lesz alkalmas az alapítvány bejegyzésre.

Tisztelettel kérdezem, erre hogyan készüljön fel az előrelátó ügyvéd? Felkészülési idő hogyan alakul az AB döntése nyomán? Vajon az alkotmánybíróság eljárása és határozata mennyire szolgálja a jogbiztonság kialakítását és megszilárdítását? Talán elsiettem a felkészülést …

Az Európai Unió joganyagának átvétele lényeges változásokat hozott hazai jogrendszerünkben, és az akadozó, bizonytalan magyar jogalkotásnak igazodási pontokat jelölt ki. Ez azonban még mindig kevésnek tűnik. Idén ősszel a pénzforgalmi rendszerről szóló, két évvel ezelőtt megjelent európai uniós irányelvet sikerült a pénzügyminisztériumnak olyan módon átültetni a magyar jogrendszerbe, hogy jogász legyen a talpán, aki most kiismeri magát a szabályok között. Nem sok embert és vállalkozást érint a kérdés, csak azokat akiknek bankszámlája, pénzforgalmi számlája, bankkártyája van, illetve aki a postán egyenlíti ki számláit (sárga) készpénzfeladási bizonylattal, stb. Nem folytatom, gondolom látszik, hogy gyakorlatilag a 15 év feletti teljes lakosságot felöleli a felsorolás.

Mi is történt ősszel? Az új szabályozás, az irányelv által engedett utolsó napon, 2009. november 1. napján lépett hatályba. Mintegy két éve volt a PM jogalkotással foglalkozó szakembereinek arra, hogy az irányelv szigorúan követendő rendelkezéseit átültessék a magyar jogba. Sokat nem kellett gondolkozni a szabályokon, mivel az irányelvben lefektetett rendelkezésektől csak minimális mértékben lehetett eltérni. A korábbi szabályokat a Ptk.-n kívül két jogi instrumentum tartalmazta (vagy tartalmazza, itt bizonytalan vagyok az igeidőben), a 227/2006. (XI.20.) kormányrendelet és a 21/2006. (XI.24.) MNB rendelet. A Kormányrendelet meghatározta az alapvető szabályokat, míg az MNB rendelet részleteiben rendezte az egyes fizetési módokat (pl: átutalás, azonnali beszedés stb.). A rendelet szerint tudott a pénzforgalmi számla tulajdonosa rendelkezni a számla felett, ez írta le, hogy a számlatulajdonos beleegyezése nélkül, vagy kifejezett tiltása ellenére mikor lehetett a számlát megterhelni, mikor javíthatja a számlavezető téves átvezetését, hogyan kell eljárni felszámolási eljárás alatt a pénzforgalmi számlák tekintetében, stb… Az új rendszer szerint november 1. napjától már törvény rendezi a pénzforgalom alapvető szabályait (a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. tv. Pft.), míg a részleteket megint az MNB rendeletben (18/2009. (VIII.6.) MNB rendelet) szabályozta. A törvény alapvetően átalakítja a korábban működő pénzforgalmi rendszert. Csak pár változást említek. A bankok mellett lehetőséget kíván teremteni újabb vállalkozásoknak a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására. Megszünteti az azonnali beszedési megbízás jogszabályon alapuló változatát. Ezután nincs lehetőség (de kötelezettség sem) arra, hogy jogerős bírósági határozat, vagy közjegyzői okirat alapján a kötelezett pénzforgalmi számlája ellen inkasszót nyújtsunk be. A jogszabály már nem teszi lehetővé, hogy a pénzforgalmi szolgáltató téves bejegyzését az ügyfele beleegyezése nélkül javítsa a számlán. Igen szigorú teljesítési határidőket állít fel. Messzemenőkig védi a természetes személy fogyasztók érdekeit. Mivel a Pft. a korábbi szabályozástól teljesen eltérő rendszert alkotott, ezért a törvény végére átmeneti szabályok, illetve több mint 80 jogszabály módosítása került. A törvény szövegének a felét az átmeneti rendelkezések és a módosító szabályok teszik ki.

Szép ez az alaposság,. Egyetlen apró hiba csúszott a munkába. A PM elfelejtette a korábbi kormányrendeletet hatályon kívül helyezni. Őszintén szólva, sokáig ezt nem akartam elhinni. Hogyan történhet az meg, hogy sok energiát és munkát fektetnek minden érintett jogszabály módosításába, de elfelejtik azt hatályon kívül helyezni, amiről az egész szól? Ez a kis figyelmetlenség nem kevés fejtörésre ad okot most a banki jogászoknak. Egy pénzforgalmi szabályozásról szóló oktatáson azt hallottam az MNB egyik munkatársától, hogy ez nem jelenthet gondot, hiszen a Pft. későbbi szabály és törvényi szintű, tehát minden rendben van. Való igaz, hogy a jogtudomány a jogszabályi hierarchia meghatározásához általános elveket is kidolgozott. A későbbi jogszabály felülírja a korábbit, és a magasabb szintű jogszabállyal az alacsonyabb szintű nem lehet ellentétes. Rendben, de mit kezdjünk azokkal a szabályokkal, amit a kormányrendelet tartalmaz, és amiről Pft. hallgat. Jogosult-e a számlavezető hibás bejegyzését módosítani? A kormányrendelet ilyen felhatalmazást ad, míg a Pft. erről nem szól. Mi a helyzet azokkal a fizetési módokkal, amit csak a kormányrendelet tartalmaz, de a Pft. nem? Ki kell-e terjeszteni az átmeneti szabályok alapján benyújtott beszedési megbízást (korábbi inkasszó helyett van erre bizonyos esetekben most lehetőség) a kötelezett egyéb számláira? Felszámolási eljárás alatt továbbra is egyetlen számlán köteles a felszámoló a felszámolás alatt álló társaság pénzforgalmát bonyolítani? A kormányendeletben volt ilyen (megjegyzem jó) szabály, a Pft. erről hallgat. És még számos kérdés merül fel a PM és az IRM illetékeseinek „figyelmetlensége” miatt.

Én rendíthetetlen optimista vagyok. Hiszek abban, hogy mindenki az erejéhez mérten törekszik a legmagasabb minőségű munkát végezni. De, ha valaki hibázik, azért a hibához mért felelősségrevonás jár(na). Nincs tudomásom arról, hogy a PM-ben ilyen történt. Ha valakinek van erről híre, jelezze.