2010. április 26. napján hirdette ki az alkotmánybíróság a 436/B/2010. számú határozatát. Többségi döntéssel megállapította, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 2010. évi XV. törvény (Ptké.) 1. § (1) bekezdése, valamint 208. §-a alkotmányellenes, ezért e rendelkezéseket a kihirdetés napjával megsemmisítette.

Röviden összefoglalva a kérdés az volt, hogy alkotmányellenes-e a Ptké. azon rendelkezése, hogy az új Ptk. I. és II. könyve 2010. május 1. napján lép hatályba, míg a többi könyv csak 2011. január 1. napján. Az alkotmányellenességet az előterjesztők két okból látták megállapíthatónak. Egyrészt azért, mert a Ptké. 2010. március 2. napi megjelenése után csupán 60 nap állt volna rendelkezésre az új szabályok hozta változásokra való felkészüléshez, másrészt, hogy a két szakaszban történő hatálybaléptetés jogalkalmazási problémákat vethet majd fel. Az alkotmánybírók többsége mindkét érvet helyénvalónak találta, és 4 nappal az új kódex első két könyvének hatálybalépése előtt úgy döntött, hogy a jogbiztonságot óvva a hatálybalépést megakadályozza. (A teljesség kedvéért álljon itt az a tény is, hogy a 11 tagú alkotmánybíróságból dr. Bragyova András alkotmánybíró a többségi határozat ellen szavazott, és különvéleményében döntését indokolta is.)

Az alkotmánybíróság véleménye szerint a jogkereső közönség és a jogász szakma számára a felkészülésre a Ptké. kihirdetésétől volt lehetőség. Az innen rendelkezésre álló 60 napos időtartam „olyan kirívóan rövid, hogy az a jogbiztonságot súlyosan veszélyezteti”.

A jogkereső közönség felkészülése tekintetében én a különvéleménnyel értek egyet. Magam is úgy látom, hogy lehet akár 10 éves felkészülési idő is, az átlag magyar polgár akkor sem fogja a Ptk. új szabályait olvasgatni a bulvárlapok helyett. Be kell ismernünk, hogy nem annyira olvasmányos az új kódex, és nem sok a jó fénykép sem benne. Tehát, ebben a körben nem látok különbséget 60 nap, 6 hónap, vagy 6 év felkészülési idő között.

Olvasson még »

A magyar jogalkotás a rendszerváltás óta nem tud olyan minőségű munkát letenni az asztalra, ami igazi segítséget nyújtana a hétköznapokban megoldandó feladatok elvégzéséhez. A jogszabályok tartalma, szerkezete, kapcsolódása más szabályozókhoz nem kellően kidolgozott, átgondolt. A szabályozás nem a gyakorlatból, a mindennapi élet kérdéseiből, problémáiból veszi gyökerét, hanem a politikai szándékok és érdekek állandóan hömpölygő, kiismerhetetlen masszájából.

Az Európai Unió joganyagának átvétele lényeges változásokat hozott hazai jogrendszerünkben, és az akadozó, bizonytalan magyar jogalkotásnak igazodási pontokat jelölt ki. Ez azonban még mindig kevésnek tűnik. Idén ősszel a pénzforgalmi rendszerről szóló, két évvel ezelőtt megjelent európai uniós irányelvet sikerült a pénzügyminisztériumnak olyan módon átültetni a magyar jogrendszerbe, hogy jogász legyen a talpán, aki most kiismeri magát a szabályok között. Nem sok embert és vállalkozást érint a kérdés, csak azokat akiknek bankszámlája, pénzforgalmi számlája, bankkártyája van, illetve aki a postán egyenlíti ki számláit (sárga) készpénzfeladási bizonylattal, stb. Nem folytatom, gondolom látszik, hogy gyakorlatilag a 15 év feletti teljes lakosságot felöleli a felsorolás.

Mi is történt ősszel? Az új szabályozás, az irányelv által engedett utolsó napon, 2009. november 1. napján lépett hatályba. Mintegy két éve volt a PM jogalkotással foglalkozó szakembereinek arra, hogy az irányelv szigorúan követendő rendelkezéseit átültessék a magyar jogba. Sokat nem kellett gondolkozni a szabályokon, mivel az irányelvben lefektetett rendelkezésektől csak minimális mértékben lehetett eltérni. A korábbi szabályokat a Ptk.-n kívül két jogi instrumentum tartalmazta (vagy tartalmazza, itt bizonytalan vagyok az igeidőben), a 227/2006. (XI.20.) kormányrendelet és a 21/2006. (XI.24.) MNB rendelet. A Kormányrendelet meghatározta az alapvető szabályokat, míg az MNB rendelet részleteiben rendezte az egyes fizetési módokat (pl: átutalás, azonnali beszedés stb.). A rendelet szerint tudott a pénzforgalmi számla tulajdonosa rendelkezni a számla felett, ez írta le, hogy a számlatulajdonos beleegyezése nélkül, vagy kifejezett tiltása ellenére mikor lehetett a számlát megterhelni, mikor javíthatja a számlavezető téves átvezetését, hogyan kell eljárni felszámolási eljárás alatt a pénzforgalmi számlák tekintetében, stb… Az új rendszer szerint november 1. napjától már törvény rendezi a pénzforgalom alapvető szabályait (a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. tv. Pft.), míg a részleteket megint az MNB rendeletben (18/2009. (VIII.6.) MNB rendelet) szabályozta. A törvény alapvetően átalakítja a korábban működő pénzforgalmi rendszert. Csak pár változást említek. A bankok mellett lehetőséget kíván teremteni újabb vállalkozásoknak a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására. Megszünteti az azonnali beszedési megbízás jogszabályon alapuló változatát. Ezután nincs lehetőség (de kötelezettség sem) arra, hogy jogerős bírósági határozat, vagy közjegyzői okirat alapján a kötelezett pénzforgalmi számlája ellen inkasszót nyújtsunk be. A jogszabály már nem teszi lehetővé, hogy a pénzforgalmi szolgáltató téves bejegyzését az ügyfele beleegyezése nélkül javítsa a számlán. Igen szigorú teljesítési határidőket állít fel. Messzemenőkig védi a természetes személy fogyasztók érdekeit. Mivel a Pft. a korábbi szabályozástól teljesen eltérő rendszert alkotott, ezért a törvény végére átmeneti szabályok, illetve több mint 80 jogszabály módosítása került. A törvény szövegének a felét az átmeneti rendelkezések és a módosító szabályok teszik ki.

Olvasson még »